Demokratrikus elit
Elitségtől félt Jenőnk
oskolát,
hülyeségből sok blődöt
mond tehát.
Feleslegesen lett ő
népmivelő,
ha nem ér fel sem népet,
sem mívet,
csak míveletlenül sérteget
népfelséget.
Párhuzamosok, párhuzamosak
A Kuczu Gézának ügyét pártolja,
A MÖM-ért kiáltoz Miavecz.
Ily perverz nálunk a polito-mértan:
Hogy liberál 's náci egybe metsz.
Balladaféle egy iskoláról
Nem kellett sok a Szent Istvannak,
gyávan elnémult a harci dal,
midőn láthatta a sok dőre,
és láthatták mind színről színre,
ahogy a halált megbosszulják,
egy szemért más szemét kitolják,
egy fogért mind veszti sajátját.
Haláleset felett hiába
jajveszékelnek gyilkosok,
nyakuk köré mind hurok szorul,
és megfojtja saját kötelük
mindőjüket: bennük szakad,
elfúl az utolsó lélekzet.
Így fúl el, szégyenben és gyászban,
víz kavargása egy pohárban,
igy múlik el minden tanár, ki
lázad, tőrt fen, lest vet, merényel.
Így múlt el a lázadas nálunk,
gyásztol könnyes szemünk lesütve,
az ártatlan gyermek áldozat
szívünkben és hat láb föld alatt.
Fejünk fölé akasztjuk gyilkosait,
borult ütemmel, de elégedetten
így zárom soraim, tisztelettel.
